Végül mindent bevallottunk. Csak Kendall nem szólt semmit. Állandóan őt néztem, ő pedig, végre-valahára, visszanézett. Mosolygott, így úgy gondoltam aggodalomra semmi ok.

Én: Anyu, ugye nem haragszol?

Anyu: Hát Annie, azért kicsit mérges vagyok. De fátylat rá! Ki kér szendvicset?

Mindannyian: Én!

Aztán leültünk beszélgetni. Mivel nem hat személyre tervezték a kanapénkat, én ültem James ölébe, Katie Kandallébe, Logan pedig Carloséba. Az utóbbiakat le is fotóztam, mert nagyon viccesek voltak. James közben befonta a hajam, lefényképezte, és nagyon szép lett! Nem is tudtam, hogy James tud hajat fonni. Nem azért mert fiú, de azért: hűűű!

Kendall: Azért valljuk be, elég jó volt. Ahhoz képest, hogy így alakult.

Én: Kendall, mi volt az a dal amit énekeltél?

Kendall: A patkánydal? Ja, azt kitaláltam.

Logan: Hatásos volt.

Carlos: Mrs.Mayakowskit is hazavitték?

Én: Biztos.

James: Én azért kicsit csalódott vagyok.

Hozzábújtam még jobban, ő pedig simogatta a hajamat. Lehunytam a szemem, ők pedig hülyéskedni kezdtek, és elénekelték a patkánydalt. Valaki csengetett James pedig felhúzott. A többi fiú is fölállt, Kendall meg szinte húzta maga után Katie-t. Gondoltam, megviccelem Jamest, így felugrottam a hátára. James körbe-körbe forgott, majd ledobott a kanapéra. Végül felemelt, és mint a nagyon pici gyerekeket szokás kicipelt az ajtóhoz, én pedig összekulcsoltam a dereka körül a lábaimat. Amikor Kendall kinyitotta az ajtót, de mivel én háttal voltam, nem láttam semmit. Leszálltam Jamesről, és az ajtóban ott állt Gustavo és Kelly.

James és én: Jaj, hát visszajött értem! Ööö... Értünk!

Gustavo: Nem értetek jöttünk.(Rámutatott Kendallre) Hanem érte.

James, én, Logan, Carlos és Katie: Mii?

Kendall: Hogy mi?

.oOo.

Amikor mindenki megértette, hogy mi történt, Gustavo részletesen elmagyarázta a programot.

Kelly: Három hónapról lenne szó, és mindent mi fizetünk.

Gustavo: Na Kendall, akarod hogy három hónap alatt kiképezzen, és szupersztárt csináljon belőled az istencsászár Gustavo Rock?

Kendall: Nem.

Mielőtt ezt mondta, szánalmas képpel nézett végig rajtunk és szintén szánalmas képpel nézett Gustavora. Akiknek a kezében szétrepedt a bögre. Sőt, szinte szétdurrant.

Gustavo: Oké. Mindjárt jövök. Magamhoz veszek pár falatot.

Kelly letett egy tízest az asztalra.

Kelly: A bögréért.

Kintről csörömpölés hallatszott, és Kelly ezúttal felállt, és egy húszast tett a tízesre.

Kelly: A kerti bútorért.

Kint megint valami romba dőlt, és Gustavo üvöltése hallatszott.

Gustavo: Nem akar sztár lenni! Ezt még megkapja!

Kelly ledobta az egész köteg pénzt, és egy névjegykártyát nyújtott át Kendallnak.

Kelly: A névjegykártyám. Hívj, ha meggondoltad magad.

Kiment Gustavo után, mi pedig ott maradtunk egy idiótával. Igen, Kendallel.

Én: Idióta.

Felmentem a szobámba, és levetettem magam az ágyamra. James néhány perc múlva benyitott.

James: Szia.

Én: Szia. Anya nem nyakazott még le?

James: Nem. Engem szeret.

Én: Tuti nem annyira, mint engem!

James: Azért nem kiabálnám el a dolgot!

Én: Miért dühös rám?

James: Rád nem lehet haragudni.

Átölelt, ledöntött az ágyra, és megcsókolt.

Én: Na, mit szólsz, nem lettünk sztárok.

James: Ne is mondd! De szerintem nem baj. Én nem bírtam volna ki három napnál tovább Gustavoval!

Én: Mondjuk én lehet, de akkor ő nem bírná tovább!

Megcsikizett én pedig felnevettem.

James: Akkor én erősebb vagyok nála, és megmondom neki, hogy nem vagyok tehetségtelen!

Én: Ahhoz nem erő kell, hanem akarat. Azért még tanulnod kéne! (felnevetek)

Oldal: Otthon
Big Time Rush kitalált sztorijaim - © 2008 - 2024 - btr-kitalalt-sztorik.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat