2009 Szeptember 13, kedd

A suliból kilépve elindultunk a buszhoz. Sikeresen lekéstük, így vártunk két percet. A lányok biztos azt hitték, hogy Kendall egy divatbemutatónak dolgozik, mert valami irtó puccosan öltöztek. Andrea ezüst topban és CSILLÁMLÓ vörös miniszoknyában jött, ezüst magassarkúban, és vörös rózsával a hajában! Nicole viszont, egy teljesen más stílust képviselve, más irányból támadott. Andrea vörösben jött, mert az a szerelem színe, viszont Nicole kék nyári, szögletes kivágású, lebegő ruhában topogott mellettem. Topogott, mert az anyja kék sztepp cipőjét vette fel, és abban nem igazán lehet mást csinálni, mint topogni. Én egyszerű farmerban  és pólóban voltam. Amikor leszálltunk a buszról a fiúk még nem voltak ott, csak Kendall, de ez nem volt meglepetés, Kendall mondta, hogy mindig csak a munkája végén jönnek meg, előtte ők is dolgoznak. Bejelentkeztem, és beláttam a pult mögé. Addig a csajok a telójukon játszottak. Mikor végre valahára vége volt, már nem azért, de nagyon látni akartam Jamest, kimentünk, és pont akkor szálltak le a buszról. Egymás felé futottunk, és én felugrottam, ő pedig elkapott. Szorosan átölelt, és pörgött velem. Úgy éreztem, ennél boldogabb már nem lehetnék.

James: Szia.

Én: Szia. Hiányoztál.

James: Te is nekem. Szeretlek.

Megcsókolt, és mikor letett, bemutattam a csajokat a fiúknak. Meg a fiúkat a csajoknak.

Én: Csajok, ő itt Kendall, James, Carlos és Logan. Fiúk, ők itt Andrea és Nicole. 

Aztán arról dumáltunk, hogy Kendall egy idióta, és hogy miért nem vállalja el a sztárságot. James és én nem is voltunk hajlandóak hozzászólni. Ja, és közben a bevásárlókocsikat toltuk vissza a helyükre. Nem csak én meg James, hanem mindannyian.

Carlos: Ha elsőre lyuk lesz vissza kell hívnod!

Elvette a kocsit Kendalltől, és óriási ordítással beleugrott. Nem ment be, de Carlost elütötte egy autó. Jujj.

Kendall: És ti, édes szerelmesek, nem is szóltatok hozzám.

James: Nem beszélek veled.

Logan, Carlos, Andrea, Nicole és én: Most beszéltél.

James: Jó, most lehet hogy egy részem, sőt szinte az egész utál, de hívd vissza őket, mert ilyen királyság is csak egyszer van az életben!

Carlos: Öcsém, gondolj bele, ez Kalifornia! Csajok, demók, sztárok és csajok! 

Kendall: Szóval azt állítjátok, hogyha titeket kérne meg egy izzadt, kanpatkány producer, ti elmennétek vele.

Mivel mind boldogan bólogattunk, Kendall elővette a telefonját. Azt hogy mit beszél, már nem hallottuk.

Néhány perc múlva, egy fehér limuzin fékezett le a parkolóban. Gustavo és Kelly azonnal a kis csoportunk felé vette az irányt. Igen, megértem őket, hohy csodálkoztak. Volt köztünk két árus (Kendall és én), két cicababa (ugye Andrea és Nicole), egy totál lisztes és jeges pék akit elütött egy autó (Carlos aki "pék" volt, és hokisisak volt rajta) és két egyszerű srác, akik csak szurkoltak, hogy a barátjuknak sikerüljön. 

Gustavo: Akkor?

Kendall: Rendben. Elmegyek önnel, hogy felvegyük a demókat. Egy feltétellel. Ha jöhetnek a barátaim, és együttest csinálunk belőlük.

Gustavo: Te szabsz nekem feltételeket? Az az én dolgom! És halottad már őket énekelni? Már bocs, de nem tudnak! Nincs az az isten, hogy én magammal vigyek négy Minnesotai korcsot, és sztárt csináljak belőlük!

Kendall: Akkor megállapodtunk?

Gustavo: Igen!

Mindenki: Jessz!

Hazamentünk (természetesen hozzánk), és elkezdtünk pakolni. A fiúk segítettek nekem, mert volt egymillió ruhám, és csak annyit vihetem, amennyi befért a bőröndömbe. Végül a fiúk segítségével kiválasztottam ezeket:

 Én: Huhh, köszi skacok!

James: Semmiség. Na, megyünk hozzánk?

Én, Carlos, Logan, Kendall, Andrea és Nicole: Persze!

Átmentünk Jamesékhez, és neki is segítettünk bepakolni. Milyen meglepő, olyan volt mint én. Utána kicsit veszekedtünk, hogy Nicolehoz vagy Andreához menjünk először. A fiúk megszavazták Andreát, mert ő volt a "szép lány". Több időt töltöttünk nála, mint szerettünk volna, ezért amikor indultunk, fél hét volt. És esett. Lefotóztam a fiúkat, és feltettem facebookra . 

Én: Azta, sztárok vagyok, már érkezett három lájkotok, két másodperc alatt!

James: Biztos miattam. Mert én is rajta vagyok.

Hozzábújtam, ő pedig átkarolta a vállamat.

Én: Hajj!

Oldal: Döntés
Big Time Rush kitalált sztorijaim - © 2008 - 2024 - btr-kitalalt-sztorik.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat