2009 Szeptember 14, szerda

Az utazás miatt természetesen mind nagyon izgatottak voltunk. Kiértünk a reptérre, és ott találkoztunk Kellyvel és Gustavoval, akik odaadták a repülőjegyeket, és odaadták (előre) a szobakulcsunkat is. Megnéztem a jegyemet. Szélén ültem. Neee, nem szeretek ott ülni, mindig áthajolnak rajtam az emberek. Brrrr. Ja, és beleordítanak a képembe. Na, azt utálom a legjobban. Becsekkoltunk, és felszálltunk a gépre. Kendall ült középen, mellette pedig Logan, előttem James, mellette Carlos és Katie, mögöttünk Anyu, Gustavo és Kelly. Öt óra volt az út. Zenét hallgattam, és rajzoltam, de hamar meguntam, ezért aludtam egy órát. Arra ébredtem, hogy Kendall bökdös a könyökével.

Én: Aludtam, nem zavar?

Kendall: Nem igazán.

Olyan bájos testvérek vagyunk néha. De miért vág ilyen aggodalmas képet?

Én: Baj van?

Kendall: Miért lenne? Mit kérsz inni? Mindjárt leszállunk.

Hoppá, akkor az egy órás alvásom négy órásra sikeredett. Mindegy, legalább elment az idő.

Én: Mondjuk egy... Egy baracklevelet.

A stewardess azonnal idehozta az italomat, amibe elégedetten kortyoltam bele. Kendall felállt mellőlem, odahajolt Jameshez, és mondott neki valamit. Hogy mit, azt csak ő hallotta. Visszaült mellém, és mosolygott. Elegem van abból, hogy mindig mosolyog. Például, ha suli van, hajnali hétkor kell kelned, mégis mióta van ahhoz kedved, hogy nevetve ugrálsz kedvenc ikertesód ágyán?!? Ezt nem szeretem Kendallben, meg azt, hogy elveszti a fejét, amúgy imádom. Kicsit elkalandoztam, de amúgy ez nem probléma. Csak, ha kifut miatta a leves. Mindegy, szóval miután a stewardess szólt, hogy kössük be az öveinket, leszállunk.

Kendall: Te izgulsz?

Én: Miért izgulnék? Nektek kell, hogy sikerüljön. És szurkolok nektek. Őszintén.

Kendall: Köszi Annie. Tudom, hogy számíthatok rád szurkolásban.

Elmosolyodtam. Tudtam, hogy mire gondol, én tudtam a legjobban. Amikor a tévében bármilyen nemzetközi mérkőzés ment, és Minnesota is játszott, én és Kendall az asztalon ugrálva üvöltöztünk a tévének és a szomszédoknak.

Logan: Éééén meg meg fogok halni!

Kendall: Miért?

Logan: Neeem akarooook popsztár lenniiii! Sohasem akartam!

Én: Átadhatod a helyed!

Gustavo: Senki nem ad át semmit, így is alig vett rá Kendall.

Kendall: Alig? Szerintem könnyű volt.

Én: Ha elfogad egy tanácsot, ne vitatkozzon a bátyámmal, mert még nekem is felmegy tőle a vérnyomásom.

Gustavo: Na ne mond kislány!

Én: Nem is vagyok olyan kicsi! Már tizenhat éves vagyok!

Kelly: Ne idegesítsétek fel Gustavot!

Stewardess: Készülődjenek a leszálláshoz! Leszállunk!

A gép leszállt, mi pedig elkezdtük lepakolni a csomagjainkat. Utána még fél óra autózás várt ránk. Egy szuper fehér limuzin jött érünk, két kabinos. Nem biztos, hogy így hívják, de én így neveztem el. Igazából a kabin két, egymással szembeni ülést jelent. Annie nyelven. Beültünk, Gustavo, Kelly és Anya együtt, mert Gustavo nevem szereti a "haszontalan korcsokat" akik mi vagyunk. Mindegy. Megoldottuk, bár kicsi volt a hely. Szó szerint annyi helyünk volt, hogy két ember elfért egymás mellett, aki az ölébe ült, épp hogy nem verte be a fejét. Így egyértelműen a szokásos párok alakultak ki. Én James ölében, Logan Carloséban, Katie Kendalléban és Nicole Andreáéban. Felelsz vagy merszeztünk. Eddig még nem voltam. Huhh. Imádok felelsz vagy merszezni, de csak addig, amíg nem jövök. Viszont Logan már régóta néz engem.

Logan: James. Felelsz vagy mersz?

James: Merek.

Logan: Csókold meg Anniet!

James megcsókolt, és mondott.

James: Carlos. Felelsz vagy mersz?

Carlos: Merek.

James: Öleld meg Nicolet.

Úristen, hogy lehet ilyen jó fej, édes, cuki barátom? Nicole a repülés előtt beismerte nekem meg Jamesnek, hogy tetszik neki Carlos. James meg úgy látom azon van, hogy összejöjjenek. Jesszus. Carlos megölelte a barátnőmet, és valamit súgott a fülébe. Nicole ettől nagyon felvidult, és feltartott hüvelykujjal jelzett nekem meg Jamesnek. Mi meg megöleltük egymást.

Carlos: Annie. Felelsz vagy mersz?

Én: Merek.

Carlos: Puszild meg Kendallt.

Megpusziltam a bátyámat, és én mondtam valakinek.

Én: Katie. Felelsz vagy mersz?

Katie: Merek.

Én: Öleld meg a bátyádat.

Katie megölelte a közös bátyánkat, és ment tovább a játék. Engem még kétszer kérdeztek, Andrea és Logan, és mindketten ugyanazt kérték: csókoljam meg Jamest. Mikor megérkeztünk, beültünk, mintha teljesen mást csináltunk volna. Anya feltépte az ajtót, és boldogan kiszálltunk.

James (suttog): Hé, Annie. Kilenc óra irányba.

Elnéztem kilenc óra felé, Carlos és Nicole mentek kézenfogva!!! És Carlos puszilgatta Nicole arcát! Boldogan rámosolyogtam Jamesre. Átölelte a vállamat.

James: Akkor még áll a szombat?

Én: Persze.

Mentünk tovább, és elérkeztünk egy csodás épület elé.

Kendall: Itt fogunk lakni?

Kelly: Igen

Oldal: Los Angeles
Big Time Rush kitalált sztorijaim - © 2008 - 2024 - btr-kitalalt-sztorik.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat